Franzi

Franz Bardon

(1909. december 1. – 1958. július 10.), a csehországi Opavában (németül Troppau) született.

Színpadi bűvész és a hermetika hallgatója, majd tanára. (A hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség össz-szellemi hagyományát vizsgálja, és elemző, összehasonlító módszerekkel gyűjti a rokon elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez.) Tagja volt a cseh hermetikus társaságnak, az Universaliának. A második világháború alatt Bardont egy koncentrációs táborban tartották fogva, mert nem volt hajlandó részt venni a náci misztika megteremtésében. A táborból szovjet katonák mentették ki. Bardon a hermetika területén folytatta munkáját 1958-ig, amikor letartóztatták, és Brnóban bebörtönözték. Bardon a rendőrség őrizetben hunyt el.


Legismertebb műve a három kötetes Hermetikai mágia, amelynek részei (magyar címükön) A bevezetés a hermetikába, A mágikus idézés gyakorlata, Az igazi kabbala kulcsa.

Bardon műveit a leginkább az egyszerűség jellemzi, a viszonylag kis elméleti szakaszok, illetve az, hogy nagy hangsúlyt helyez a gyakorlásra. Követői szerint, ő írta a legjobb mágus-képzési programokat a 20. században. Gyakorlatai lehetővé tették a diákok önfejlődését, ha nem tanár tanította nekik mágia eszközeit.


Bardon egyéb könyvei Az igazi beavatás útja és a Frabato, bár erről sokan úgy vélik, nem ő, hanem a titkára írta.

(Vissza Nyilas Misi lapjára)