Ebben a számítógépek és menedzserek által felügyelt korban a legmagányosabb zseninek is meg kell méredzkednie a piacon. Misi szerencsére soha nem félt a versenytől, és így legalább mindenki számára kiderült - ő legmegbízhatóbb jövőmondó.

A jóst szaván fogják

Belenéztem egy jós műsorba, és valami olyasmit hallottam egy látnok nőtől, hogy – „A bácsinak porcleválása van a bal térdében, egyen sok rostos ételt!” – és kattanás, a vonal bontott. A bácsi meg nem tudott visszaszólni – „Édesem, nekem már a háború elvitte a bal lábamat, viszont azért hívtam magát, mert nagyon zúg a fülem mostanában.”

Hát igen. Van ilyen. De, egy igazi jós akarja az ellenőrzést, a visszajelzést. Én kifejezetten szeretem az olyan helyzeteket, ahol sok ember előtt kiderül, ki az aki valóban lát, és ki az, aki csak pénzt szimatol. Vannak is konfliktusaim a szakmában. Az EZO-TV ötvennégy videót forgatott velem, ahol az utcán szembejövő embereknek jósoltam. Hármat, ha elvétettem. Amúgy a tévéhez is én vittem szakértőket, akik ellenőrizték a jósok eredményeit. Egy jósnak sokkal jobban a körmére néznek, mint egy orvosnak vagy közgazdásznak. Mondhatnék más szakmát is…

A jós sem mond el mindent

Előfordul-e, hogy cezúrát gyakorolsz saját jövőlátásodban, és nem mondasz el mindent a vendégnek?

Megesik. Volt nálam egyszer ismert személyiség, akit tisztám láttam, hogyan hal meg biciklizés közben. De, azt is érzékeltem, hogy ezt nem oszthatom meg vele, mert egyszerűen nincs felkészülve rá. Időnként azonban a legrosszabb jövőképet is el lehet, vagy el kell mondani. Egyszer egy tévés szerkesztő jött hozzám, és azt mondta. – „Kedves Nyilas Misi, én mindig azt álmodom, hogy meg fogok halni, ha elutazok. És tudom, hogy a sorsom nem kerülhetem el”. – Tudtam, hogy ha nem változtat, valóban ez a jövője. Erre kiszakadt belőlem, hogy – „Hát tudod? Akkor ne ülje be abba a kocsiba, és ne menj ki Németországba! Kerüld ki a rossz sorsodat! ” – Nem is mondta, hogy Németországba készül. Pár nap múlva olvastam az újságokban, hogy – „Az X című műsor népszerű szerkesztő-riportere, X.Y. egy autóbalesetben életét vesztette Németországban.” – Tudtam, hogy elkerülhette volna, ha abban az évben nem utazik!
Átkozott dolog a jövőbe látni.

És mennyire igazolódnak később, amiket előreláttál?

Jósnak lenni sokszor nagyon-nagyon keserű, siralmas érzés. Kisgyerekként előre láttam, hogy meg fog halni az édesanyám. Aztán jött az unokatestvérem este. Ő a mai napig is nyomorék, tolókocsiban van. Még mindketten gyerekek voltunk, amikor gyufaszálakból azt jósoltam neki, hogy amikor tizenhat éves lesz, részegen elköt majd egy autót a diszkó elől, és hazafelé nekimegy vele egy fának. Nem hal meg, de nyomorék marad, és egész életében azt fogja mondogatni, a Misi ezt előre megmondta. Sajnos, ez aztán így is történt. Lelkileg ez nagyon megviselt. Annyira, hogy nem is merek vele találkozni. De, a testvére nemrég azt mesélte róla, hogy még mai is hajtogatja – „A Misi megmondta előre” – másra azonban nem emlékszik az egészből. El kellene mennem hozzá, beszélnem kellene vele, de hát még nem tudom megtenni.

Szörnyű, de a példasornak még nincs vége. A legjobb barátom halála előtt három nappal láttam, ahogy elcsapja egy kamion. Meg is mondtam neki, és hozzátettem, ezt úgy lehet elkerülni, ha a következő pár napban ki sem megy az utcára. De, ő nem hallgatott rám. És három nap múlva, közvetlenül mellettem haladva elkapta egy kamion… Az ilyen élmények hatására költöztem el Kiskunhalasról, mert már állandóan azon agyaltam, nem azért történik-e mindez, mert én megmondtam előre. Ezek az emlékek ma is gyötörnek. Többen próbáltak meg vigasztalni, hogy én ugyanakkor azt is közöltem, el lehet kerülni ezeket az eseményeket, de azért a kérdés nem hagy nyugodni.

A beletrafálás aránya

Miért kérdezted rögtön az elején, van-e nálam magnó?

Eléggé hadarok, ezért sokszor magnóra veszik, amit mondok.

Én is felveszlek, de visszahallgatva is hadarsz…

Bocs. Szóval, évek óta járnak hozzám, és azt mondják, eddig még minden lényeges bejött. Tévében, vagy másutt, azért jó néha sok jós társaságában dolgozni, mert olyankor mérik az ember sikerszázalékát, és kiugrik, ki az, aki tényleg látja a jövőt. Amikor azt mondják – „Misi, te vagy a legjobb” – akkor nem nekem hízelegnek, hanem előttük van egy szám, hogy igen, ez a fickó 90%- ban kitalálta az emberek dolgait, a többiek meg olyan 55-60%-ban. Az akarat, a munka és gyakorlás is a mérések témájához tartozik, mert rossz napjaimon és is lementem 75%-ra. Olyankor teljesen kiborultam, és minden idegszálammal azon voltam, hogy visszatornázzam magam 90%-ra. Három napig nem ettem a szégyentől, és azon gondolkoztam, hogyan javíthatnék. Ez a legközelebbi alkalomra sikerült is. Hát, ez a bizonyíték, hogy az akaratnak nagy szerepe van a jóslásban. Egy kuruzsló bármikor hibázhat, de egy igazi jós soha. Ha mégis megtörténik, akkor az azért lehetett, mert nem tudott eléggé összpontosítani, és a maga számára is észrevétlenül hanyagul, félvállról vette a munkát. Nagyon tudok szenvedni az ilyesmitől.

Gyurmázni a sorssal

A sors megváltoztathatatlan?

Azt minden vendégemnek elmondom, nem biztos, hogy minden ugyanúgy fog megtörténni, ahogy láttam, de a dolgok most erre haladnak. Ha megtudod a jövődet, megváltoznak az érzelmeid, ezek viszont kihatnak arra, hogyan fogsz viselkedni. A végén neked kell döntened, merre tartasz. Ahogy a rulettban is – vannak variációk, de a golyó végül is egy lyukba esik.

Használd többet az agyad!

Ha már látod a jövőt, szoktál tanácsot adni, hogy mit lenne jó kerülni, vagy éppen megtenni?

Szoktam. Ha laki azt kérdi tőlem – „Misi, most mit csináljak?” – akkor azt mondom – „Először is, logikusan gondold végig.” – Igen, tanácsot adok, de nem akarom befolyásolni az illetőt. Mert úgy is azt csinálja, amit ő akar. Tökéletesen mindegy, mit tanácsolsz az embereknek, mennek a maguk feje után. Már az is szép teljesítmény, ha pár perc logikus gondolkodásra tudod rávenni őket. – „Oké, döntöttem” – mondja egy nő, de te tudod, hogy egy fenét döntött! Ő az a melankolikus típus, aki visszaengedi magához azt a pasast, aki állandóan veri. Mindezért csak azt igyekszem elmondani, amit a jövőről tudok, aztán hadd lássuk, mi jön be belőle. Rá lehet kényszeríteni, hogy adjak tanácsot, de reményeim nincsenek, senki nem fogadja meg őket.

Jóslat és jótállás

Mi van, ha mégis hibázol?

Ha minden csoda nélkül tekintünk egy másik ember megismerésére, akkor ez nagyon is hétköznapi, bár meglehetősen nehéz munka. Olykor a legerősebb hit is kevés, mert számtalan dolog zavarhatja az összpontosítást. Sajnos, ki lehet esni a tisztánlátás pszichikai állapotából, és észrevétlen maradhat a vendég egy fontos tulajdonsága. Az ilyen hibákat az emberek felháborodottan hányják a szememre. Mert a felfokozott várakozásnak megvan az a rossz oldala, hogy egyetlen kihagyott fontos személyiségjegy elhalványítja azt a tízet, amelyekre jól tapintottam rá. De, hát mindannyian ilyenek vagyunk… Nincs vita, ilyen esetben nem fogadok el fizetséget. Sőt, ha valaki nincs megelégedve úgy általában az egész találkozással, akkor sem.